A bevásálóközpont felett megjelent egy dimenziókapu, melyen keresztül a pokol összes ördöge kopogtat éppen.

And the show must go on...

Szóval a megérkezés sikeresen le is zajlott, elmentünk Manchester egyik külvárosába, ahonnan sikerült nagy nehezen felhívni az ügynökséges arcot, hogy ottan valánk mink jól. Persze cseh barátunk elég rendesen törte az angolt, ami a telefonnal egybekötve eléggé világégésszerű hangulatot árasztott. A beszélgetés után elküldte smsben a sofőrje számát, mi pedig néztünk hülyén mert autóval jöttünk.

Nagyjából egy óra céltalan bolyongás után úgy döntöttünk, hogy igénybevesszük az escort service szolgáltatásait, és felhívtuk a változatosság kedvéért ismét cseh úriembert. Aki persze szintén törte az angolt, ráadásul jobban, mint kedves főnöke. Amúgy, mint jóval később kiderült, szinte mindegyik szláv iszonyatos akcentussal beszél, ráadásul ezt úgy próbálják meg kompenzálni, hogy gyorsan mondanak mindent. Szóval a kilencven százaléka teljesen érthetetlen.

De térjünk vissza az úthoz. Szóval nagy nehezen megtaláltuk második cseh urunk és a furgonját, minekutána tovább tudtunk jutni egy szinttel és elkezdtünk követősdit játszani. méghozzá úgy, hogy ő előrerohant, mi pedig anyáztunk. Nagyjából tíz percet sikerült utazni ebben a nagyszerű és barátságos formációban, mire végre elérkeztünk az albérlethez, ami rögtön újabb anyázásokra ingerelt minket. Illetve először kétszáz font kifizetésére, mivel annyi pénzünk már nem volt, hogy egészben tejeljünk. Amúgy az első hónap háromszáz font, különféle díjakkal, szóval meglepően borsos. Viszont utána heti negyvenhat. És ez a normál szállás, az olcsóbbak ennél kicsit kevesebbe kerülnek. Viszont nem is ajánlják őket senkinek, a következő bekezdésből ki is derül, hogy miért.

Szóval kifizettük kedves k-európai útitársunkat és mint ki jól végezte dolgát, elkezdtünk befelé pakolni. Viszont aztán amit szoba néven láttunk, attól elkerekedett a szemünk. Laktam pár évet kollégiumban, sőt albérletben is volt szerencsém nyolc fiatallal megosztani lakhelyem, de ez már nekem is sok volt. Ugyanis a szoba háromszor három méteres, mindezt két főre, ráadásul ebből még a fürdő rész is jócskán elvesz. Nem egy elnöki lakosztály, a kicsit nagyobb koliszobámmal kapcsolatban is megemlítettem már párszor, hogy ha be akarna költözni még egy csótány, akkor már ölre kéne mennünk vele a helyért. Na itt már be sem tudna jönni, maximum ha tomkrúzosdit játszik és a tetőről ereszkedik le. De azért remélem ezen ízeltlábúk még nem tanulták el a fondorlatos harci technikákat, mert különben gondban az emberiség.

Szóval összegezve a lakás szar. Jelenleg heten lakunk egy négyszobás lakásban mely maximum egy családot tartana el. Mi viszont nem kifejezetten vagyunk az. Ez után a sokk után persze elkezdtünk reklamálni az ügynökségen, ahol kedves cseh barátunk fogadott, és elmondta, hogy persze a probléma megoldására törekszik. És azóta is folyamatosan, már egy hete. Jelenleg ott tartunk, hogy holnap kap egy ultimátumot és ha nem sikerül neki semmi, akkor lassan költözés.

Kocsitüntetés a helyi ASDA (olcsó nagybolt) parkolójában. Érdekes módon itt a Tesco elsősorban prémiumcuccokat árul drágán. Roppant drágán. De sebaj, van helyette ez, ami olcsó. Amúgy az áruk nem lényegesen drágábbak, mint otthon. Ráadásul ugyanúgy megvan az olcsó és az ehető ételek ára közötti, Mariana-árok méretű különbség.

Tegnapi szivárvány a házak felett. Az idő éppen nem tudta eldönteni, hogy ő akkor most kegyes akar lenni hozzánk, vagy sem. Szóval inkább a skizofrénia mellett döntött, így eső melletti napsütés lett. Mondjuk eddig nem volt eső nélküli nap, de a zivatar csak időszakos és az idő elég jó, napközben általában tizenöt-tizenhét fok van.

Macskusz Anglikánusz

Mivel elsősorban fényképblognak szánom az oldalt, ezért fényképek lesznek rajta (ki gondolta volna?). Ő a macska, akit már második napja látunk kószálni a környékünkön, és próbáljuk házőrzésre tanítani. Eddig annyit sikerült elérni, hogy közelebb jött, így zoommal sikerült lekapni.

Aki utolsónak hagyja el az országot...

...kapcsolja le a villanyt. Miután sikerült lediplomázni, és három hónapig belevetnem magam az álláskeresés és az alkohol tengerébe, úgy döntöttem, hogy keresek valami újat. Ez az új pedig Anglia lett.

Van nekem egy kedves ismerősöm az egyik állásközvetítő cégnél, akinek felajánlottam magam, hogy mi lenne, ha inkább elküldene melegebb éghajlatra, ahol ugyan több eső esik, de mégiscsak óceáni és nem kontinentális. Azt mondta, hogy felőle rendben van az ügy, leteszek egy vagyont és mehetek amerre látok.

Az első látás egy viámpark volt, Dél-Angliában, Bognar Regisben, ahova persze nem vettek fel. Csodálkoztam is egy kicsit a világ rendján, de ha valakinek tetoválás van az ujján, akkor ez van. Érdekes módon valahogy a diszkriminációellenes policy nem nagyon kedvez annak, aki tetovált, netán fémek vannak a képében, vagy dohányzik. Őket lehet basztatni, de ha valaki muszlim vagy négrus, akkor persze felveszik. Éljen a PC.

Ez után sikerült is kicsit magamba szakadnom, úgyhogy folytattam az útkeresést dicső tájainkon, egy munkaközvetítő irodában, ahol mondták, hogy mehetek négyötvenes nettóért telemarketingelni. Ezt annyira gáláns ajánlatnak tartottam, hogy úgy dönötöttem, nem fogadom el, inkább éhenhalok. Meg kerestem tovább a semmit. Nagyjából tipikus frissdiplomás sors.

Viszont pár nappal később ugyanez a kedves ismerős szólt, hogy van munka, Manchesterben, raktározni kell. Ha már egyszer nem sikerült, hátha másodszorra már sikerül átrándulni egy alkotmányos monarchiába. Sikerült.

Két nap, 2100 kilométer és napi tizenkét-tizenhárom óra autózás után sikerült eljutni a ködös Albionba, az ígéret és az előtte való éhezés földjére.