And the show must go on...

Szóval a megérkezés sikeresen le is zajlott, elmentünk Manchester egyik külvárosába, ahonnan sikerült nagy nehezen felhívni az ügynökséges arcot, hogy ottan valánk mink jól. Persze cseh barátunk elég rendesen törte az angolt, ami a telefonnal egybekötve eléggé világégésszerű hangulatot árasztott. A beszélgetés után elküldte smsben a sofőrje számát, mi pedig néztünk hülyén mert autóval jöttünk.

Nagyjából egy óra céltalan bolyongás után úgy döntöttünk, hogy igénybevesszük az escort service szolgáltatásait, és felhívtuk a változatosság kedvéért ismét cseh úriembert. Aki persze szintén törte az angolt, ráadásul jobban, mint kedves főnöke. Amúgy, mint jóval később kiderült, szinte mindegyik szláv iszonyatos akcentussal beszél, ráadásul ezt úgy próbálják meg kompenzálni, hogy gyorsan mondanak mindent. Szóval a kilencven százaléka teljesen érthetetlen.

De térjünk vissza az úthoz. Szóval nagy nehezen megtaláltuk második cseh urunk és a furgonját, minekutána tovább tudtunk jutni egy szinttel és elkezdtünk követősdit játszani. méghozzá úgy, hogy ő előrerohant, mi pedig anyáztunk. Nagyjából tíz percet sikerült utazni ebben a nagyszerű és barátságos formációban, mire végre elérkeztünk az albérlethez, ami rögtön újabb anyázásokra ingerelt minket. Illetve először kétszáz font kifizetésére, mivel annyi pénzünk már nem volt, hogy egészben tejeljünk. Amúgy az első hónap háromszáz font, különféle díjakkal, szóval meglepően borsos. Viszont utána heti negyvenhat. És ez a normál szállás, az olcsóbbak ennél kicsit kevesebbe kerülnek. Viszont nem is ajánlják őket senkinek, a következő bekezdésből ki is derül, hogy miért.

Szóval kifizettük kedves k-európai útitársunkat és mint ki jól végezte dolgát, elkezdtünk befelé pakolni. Viszont aztán amit szoba néven láttunk, attól elkerekedett a szemünk. Laktam pár évet kollégiumban, sőt albérletben is volt szerencsém nyolc fiatallal megosztani lakhelyem, de ez már nekem is sok volt. Ugyanis a szoba háromszor három méteres, mindezt két főre, ráadásul ebből még a fürdő rész is jócskán elvesz. Nem egy elnöki lakosztály, a kicsit nagyobb koliszobámmal kapcsolatban is megemlítettem már párszor, hogy ha be akarna költözni még egy csótány, akkor már ölre kéne mennünk vele a helyért. Na itt már be sem tudna jönni, maximum ha tomkrúzosdit játszik és a tetőről ereszkedik le. De azért remélem ezen ízeltlábúk még nem tanulták el a fondorlatos harci technikákat, mert különben gondban az emberiség.

Szóval összegezve a lakás szar. Jelenleg heten lakunk egy négyszobás lakásban mely maximum egy családot tartana el. Mi viszont nem kifejezetten vagyunk az. Ez után a sokk után persze elkezdtünk reklamálni az ügynökségen, ahol kedves cseh barátunk fogadott, és elmondta, hogy persze a probléma megoldására törekszik. És azóta is folyamatosan, már egy hete. Jelenleg ott tartunk, hogy holnap kap egy ultimátumot és ha nem sikerül neki semmi, akkor lassan költözés.